„Az tény, hogy az elmúlt évtizedekben a nagymértékű és tartós gazdasági növekedés Kínában az ateista világkép és kommunista ideológia mellett valósult meg. Bár a gyors gazdasági növekedéssel jelentős társadalmi feszültségek (»diszharmonikus elemek«) alakultak ki: a vidéki-városi egyenlőtlenségek, regionális különbségek, a környezet pusztulása, a korrupció és az egyéb elemek, amelyek társadalmi kirekesztést, a szociális nélkülözést, és a társadalmi dezintegrációt okoznak. A »vad« kapitalista fejlődéssel és a kommunista ideológia gyengülésével párhuzamosan feltételezhetően a morális és az erkölcsi űr keletkezett.
A piacgazdaság fejlődése nem csak magasabb életszínvonalat teremt, hanem a jelenlegi gazdasági-társadalmi berendezkedés paradigmaváltásához is vezethet. A monista politikai hatalom hegemóniája szükségképpen gyengülni fog amennyiben létrejön egy magántulajdonnal rendelkező, gazdaságilag függetlenedő középosztály. Ez óhatatlanul a civil társadalom erősödésével és az államhatalom korlátozásával fog járni. A létrejövő civil szférában az egyházak fontos szervező szerepet játszhatnak.
Különösen tanulságos ebből a szempontból, hogy az utóbbi két évtizedben Kínában a kereszténység erősödésének jelei mutatkoznak. Már nem csak az elmaradottabb vidéki régiókban, hanem a legfejlettebb tengerparti, nagyvárosi területeken is terjed a kereszténység. A hivatalos kínai statisztikák szerint, jelenleg mintegy 25 millió keresztény hívő van Kínában (ebből, mintegy 6 millió katolikus, a többi protestáns). Ugyanakkor az állam által hivatalosnak elismert egyházak (ezek közül a legnagyobb szervezet a protestáns egyházaknak az ún. Hármas Önrendelkezés Hazafias Mozgalma) mellett nagy számban működnek ún. házi gyülekezetek (nem regisztrált egyházak). Ez utóbbiak önmagukat tartják autentikus keresztény közösségnek, bírálva a hatalomhoz kötődőnek tekintett Hármas Önrendelkezés Hazafias Mozgalmába tartozó egyházakat.”